Egy napló története

Nem is olyan régen a naplóírás nagy divat volt. A múlt században elképzelhetetlen volt, hogy a lányok ne egy napló mellett zárják a napjukat. Utána ez a szokás feledésbe merült.

Nemrég édesanyám kezembe nyomott egy kopott, keményfedelű füzetet. Első ránézésre nem volt ismerős. Belelapoztam. Kiderült, hogy egy kamaszlány naplója. Beleolvastam a gondosan írt sorokba. Már az elején kiderült, hogy az ismeretlen lány rajongott a naplóírásért, úgy mesélte el a történeteket, mintha egy személynek mesélné, a naplónak. Voltak rövidebb és hosszabb bejegyzések is, minden nap, négy hónapon keresztül írt valamit, ahogyan az idő engedte.

A nyári szünet beköszöntével egyre hosszabbak lettek az írások. Nem csak a szép élményeket, hanem a rosszakat is. Olyan személyes élményeket is, amelyeket nem mert vagy nem akart másoknak elmesélni. A napló a bizalmas társa lett. Elképzeltem, hogy minden nap titkos helyre rejtette, nehogy bárki is olvasgassa. Nem a nagyközönség számára szánta, hanem saját magának írta. Neveket és helyszíneket nem nevezett meg, csak a gondolatokat fűzte egy hosszú mesébe. Körülbelül a felénél jártam, amikor valahogy az ismeretlen kezdett ismerőssé válni. A meg nem nevezett események és a név nélküli szereplők… Lassan rájöttem, hogy ezt a naplót valamikor harmincöt évvel ezelőtt én írtam. Olyan régen elfelejtett dolgokat idéztem fel, amelyekre már senki se emlékezett. Újból és újból elolvastam a sorokat és összeraktam a múltnak egy darabkáját. Sok dolgot utólag megértettem, és rájöttem, akkor régen miért is történtek ezek a dolgok. Büszkén megmutattam a kincsemet gyermekeimnek, de előttük titokban maradtak a naplóba írt gondolataim. Ugyanis nem magyarul írtam.

Négy-öt éve újból sikk lett naplót vezetni. Valószínű a rohanó világban egyre kevesebb időt szentelünk egymásra. Amellett, hogy a hagyományos naplóírás mindenképpen az önismereti munka egyik fontos eszközének számít, a kamaszok kiírhatják magukból a gondjaikat, titkaikat. Megtanulják kezelni és megvédeni azokat.

Milyen legyen egy napló? Íme néhány ötlet:

Fotók: Paperblanks, BomoArt, Róth Anikó

Vissza a bloghoz